Rólam
Dr. Bohács Katalin vagyok.
Környezetmérnök, előkészítéstechnikai mérnök, egyetemi oktató és két gyerek anyja.
Gyerekkoromban zongorázni szerettem volna.
Nem volt zongoránk, és nem is telt volna rá. Ezért furulyázni tanultam.
Jól ment, szerettem, és kihoztam belőle, amit lehetett. A következő lépés a fuvola lett volna – de arra már nem volt pénzünk. Egy idő után megtanultam elcsendesíteni a vágyaimat.
„Minek szeretném, ha úgysem fér bele?”
Sokáig azt hittem, ez ügyesség. Hogy jól alkalmazkodom. Hogy megtalálom, hogyan lehet abból a helyzetből a legtöbbet kihozni, ami éppen van.
Aztán anya lettem, és ugyanezt csináltam – csak nagyban. Nem azt kérdeztem, hogy mit szeretnék. Azt kérdeztem: Mi fér bele? És abból próbáltam kihozni a maximumot.
Sokáig bírtam. Két gyerek, egyetemi munka, háztartás, család, mindenféle teendők. Egy darabig működött. Csak közben én egyre kevesebb lettem benne.
Amit sokáig nem értettem
Amit sokáig nem értettem
Jelenleg egy 6 éves önismereti program közepén járok. Amikor már 2 éve dolgoztam benne magamon, komolyan: vezettem naplót, voltak rutinjaim, tanultam az érzéseimről és a szükségleteimről, megtanultam az erőszakmentes kommunikáció alapjait.
És még mindig előfordult, hogy este tízkor mosogattam, közben fejben már a következő napot szerveztem. Egy idő után rájöttem valamire: az önfejlesztésből is munkát csináltam.
Listákat készítettem. Terveztem. Szabályokat állítottam fel magamnak. Újabb dolgokat akartam jól csinálni. Miközben éppen attól szerettem volna könnyebb életet, hogy jobban figyelek magamra.
Ez változtatott meg valamit bennem. Nem az segített, hogy még jobban igyekeztem. Hanem az, hogy elkezdtem megkérdezni:
„Én valójában milyen életet szeretnék?”
Ahonnan jövök
Ahonnan jövök
A civil szakmám szerint környezetmérnök és előkészítéstechnikai mérnök vagyok. A műszaki földtudományok területén szereztem doktori fokozatot, és kilenc éve tanítok a Miskolci Egyetemen. Hulladékok újrahasznosításával, nyersanyag-feldolgozással és környezettechnológiával foglalkozom magyarul és angolul.
Évekig azt kutattam, hol akad el egy folyamat.
Hol van a szűk keresztmetszet.
Mi történik kétszer.
Hol lehetne egyszerűbb.
Mi történik valójában a háttérben.
Ez a gondolkodásmód ma is velem van. Szeretek összefüggéseket keresni, észrevenni a visszatérő mintákat, és utánajárni annak, mi van egy probléma mögött.
Csakhogy az emberek nem ipari folyamatok. És egy ponton ezt magamon is meg kellett tanulnom. Attól, hogy valamit megértek, még nem biztos, hogy meg is tudom csinálni. Ezért lett fontos számomra a gyakorlás.
Amit csinálok
Amit csinálok
Kis csoportokban dolgozom anyákkal. Nem tanfolyamként, hanem gyakorlóhelyként.
Nem arról hallgatsz előadást, hogyan kellene nemet mondanod. Hanem hozol egy valódi helyzetet, megfogalmazod, amit szeretnél mondani, és kimondod. Először itt, egy olyan közegben, ahol van idő megállni, újrakezdeni, máshogy megfogalmazni. Aztán jöhet a való élet.
A munkámban fontos a rendszer, a fejlődés és a figyelem. De ugyanilyen fontos az is, hogy maradjon hely az életnek a feladatok között.
Ezért dolgozom délelőtt. És ezért nem adok még egy hosszú listát arról, mit kellene otthon gyakorolnod.
Amit fontosnak tartok
Fejlődni úgy, hogy közben nem kell állandóan javítanod magadon.
Figyelni magadra úgy, hogy közben a kapcsolataid is fontosak maradnak.
Határt húzni úgy, hogy közben nem kell keménnyé válnod.
És megtalálni azt az egyensúlyt, ahol a saját életed nem mindig a sor végére kerül.
Van egy mondat, amit két éve írtam le a naplómba, és azóta is sokszor eszembe jut:Szeretnék szeretetből reagálni, és nem félelemből.
Határok
Amiben tudok segíteni – és amiben nem
Az én területem a jelen. A hétköznapi helyzetek, amelyekben szeretnél máshogy jelen lenni. A határok, a kérések, az érzések és szükségletek kimondása. Az, hogy amit már fejben értesz, lassan a hétköznapokban is működni kezdjen.
A coaching nem terápia, és nem helyettesíti a pszichológiai vagy pszichiátriai ellátást. Ha olyan helyzetben vagy, amelyhez terápiás vagy más szakellátás szükséges, abban is segítek, hogy megtaláld a számodra megfelelő szakembert.
Nem ígérek gyors átalakulást. Azt viszont igen, hogy nem kell tökéletesen érkezned.